Zsoltárok 112

1 Dicsérjétek az Urat. Boldog az ember, a ki féli az Urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik.

Auf den kommt Heil, der Jahwe fürchtet, / Bei seinen Geboten mit Freuden beharrt.

2 Hős lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik.

Gewaltig im Lande wird sein sein Geschlecht: / Die Redlichen sollen gesegnet werden.

3 Gazdagság és bőség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad.

Habe in Fülle, ja Reichtum wird bergen sein Haus, / Währt seine Gerechtigkeit nicht ewig?

4 Az igazakra világosság fénylik a sötétben: attól a ki irgalmas, kegyelmes és igaz.

Stets strahlt den Frommen im Dunkel Licht, / Gnädig, barmherzig, gerecht ist er.

5 Jó annak az embernek, a ki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi.

Trefflich der Mann, der spendet und leiht, / Ja, der seine Sache nur stützt auf Recht.

6 Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz.

Kann dessen Glück wohl jemals wanken? / Lebt nicht auf immer des Gerechten Gedächtnis?

7 Semmi rossz hírtől nem fél; szíve erős, az Úrban bizakodó.

Mitnichten fürchtet er Unglückskunde; / Nie wankt ja sein Herz, weil er Jahwe vertraut.

8 Rendületlen az ő szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz.

Sicher gestützt ist sein Herz, er fürchtet sich nicht: / Auf seine Bedränger sieht er mit Ruhe.

9 Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az ő szarva felemeltetik dicsőséggel.

Freudig und reichlich gibt er den Armen; / Zu aller Zeit steht seine Gerechtigkeit fest. / Kraftvoll wird er dastehn und geehrt.

10 Látja ezt a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok kivánsága semmivé lesz.

Recht mit Unmut wird das der Frevler sehn, / Scheelsüchtig mit seinen Zähnen knirschend wird er vor Neid vergehn. / Traun, was die Gottlosen wünschen, erfüllt sich nimmer.