Zsoltárok 112

1 Dicsérjétek az Urat. Boldog az ember, a ki féli az Urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik.

Salig den Mand, som frygter Herren, som har stor Glæde ved hans Bud.

2 Hős lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik.

Hans Sæd skal være mægtig paa Jorden; de oprigtiges Slægt skal velsignes.

3 Gazdagság és bőség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad.

Gods og Rigdom er i hans Hus, og hans Retfærdighed bestaar altid.

4 Az igazakra világosság fénylik a sötétben: attól a ki irgalmas, kegyelmes és igaz.

Der er opgaaet et Lys i Mørket for de oprigtige, for den, som er naadig og barmhjertig og retfærdig.

5 Jó annak az embernek, a ki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi.

Lyksalig den Mand, som forbarmer sig og udlaaner, som opholder sine Sager ved Retfærdighed.

6 Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz.

Thi han skal ikke rokkes evindelig, en retfærdig skal være til en evig Ihukommelse.

7 Semmi rossz hírtől nem fél; szíve erős, az Úrban bizakodó.

Han skal ikke frygte for onde Tidender, hans Hjerte er fast, han forlader sig paa Herren.

8 Rendületlen az ő szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz.

Hans Hjerte er grundfast, han skal ikke frygte, indtil han ser sin Glæde paa sine Fjender.

9 Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az ő szarva felemeltetik dicsőséggel.

Han udspreder, han giver de fattige; hans Retfærdighed bestaar altid, hans Horn skal ophøjes med Ære.

10 Látja ezt a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok kivánsága semmivé lesz.

Den ugudelige skal se det og harmes; han skal skære Tænder og hensmeltes; de ugudeliges Ønske bliver til intet.