Zsoltárok 110

1 Dávidé; zsoltár. Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.

Ko e Saame ʻa Tevita. Naʻe pehē ʻE Sihova ki hoku ʻEiki, “Nofo koe ki hoku nima toʻomataʻu, kaeʻoua ke u ngaohi ho ngaahi fili ko ho tuʻungavaʻe.”

2 A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között!

‌ʻE fekau ʻe Sihova ʻae tokotoko ʻo ho mālohi mei Saione: “Ke ke pule ʻi he lotolotonga ʻo ho ngaahi fili.”

3 A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja.

‌ʻE loto matala ʻa hoʻo kakai ʻi he ʻaho ʻo ho mālohi, ʻi he ngaahi teunga matamatalelei ʻoe māʻoniʻoni mei he manāva ʻoe pongipongi: ʻoku ʻiate koe ʻae hahau ʻo hoʻo talavou.

4 Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.

Kuo fuakava ʻa Sihova, pea ʻe ʻikai liliu ia, “Ko e taulaʻeiki koe ʻo lauikuonga ʻi he lakanga ʻo Melikiseteke.”

5 Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat;

Ko e ʻEiki ʻaia ʻoku ʻi ho nima toʻomataʻu, te ne taaʻi ʻae ngaahi tuʻi ʻi he ʻaho ʻo hono houhau.

6 Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt.

Te ne fakamaau ʻi he ʻao ʻoe hiteni, te ne fakapito ʻae ngaahi potu ʻaki ʻae ngaahi ʻangaʻanga; ʻe lavea ʻiate ia ʻae ʻulu ʻoe ngaahi fonua lahi.

7 Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az ő fejét.

‌ʻE inu ia ʻi he vaitafe ʻi he hala: ko ia te ne hiki hake ai ʻae ʻulu.