Zsoltárok 110

1 Dávidé; zsoltár. Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.

Av David; en psalm. HERREN sade till min herre: "Sätt dig på min högra sida, till dess jag har lagt dina fiender dig till en fotapall."

2 A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között!

Din makts spira skall HERREN utsträcka från Sion; du skall härska mitt ibland dina fiender.

3 A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja.

Villigt kommer ditt folk, när du samlar din här; i helig skrud kommer din unga skara inför dig, såsom daggen kommer ur morgonrodnadens sköte.

4 Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.

HERREN har svurit och skall icke ångra sig: "Du är en präst till evig tid efter Melki-Sedeks sätt."

5 Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat;

Herren är på din högra sida, han skall krossa konungar på sin vredes dag.

6 Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt.

Han skall hålla dom bland hedningarna, överallt skola döda ligga; han skall sönderkrossa huvuden vida omkring på jorden.

7 Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az ő fejét.

Ur bäcken skall han dricka på vägen; därför skall han upplyfta huvudet.