< Zsoltárok 110 >
1 Dávidé; zsoltár. Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.
Dice Yavé a mi ʼAdonay: Siéntate a mi mano derecha, Hasta que pongas a tus enemigos como estrado de tus pies.
2 A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között!
Yavé enviará desde Sion el cetro de tu poder. Domina en medio de tus enemigos
3 A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja.
En el día de tu poder. En la hermosura de la santidad desde el seno de la aurora, Con ornamento santo desde el vientre de la aurora, Tu juventud te es [como] el rocío.
4 Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.
Yavé juró y no cambiará: Tú eres sacerdote para siempre según el orden de Melquisedec.
5 Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat;
ʼAdonay está a tu mano derecha. Quebrantará reyes en el día de su ira.
6 Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt.
Juzgará entre las naciones, Las llenará de cadáveres. Quebrantará a los gobernantes sobre la extensa tierra.
7 Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az ő fejét.
Beberá del arroyo en el camino, Por tanto levantará [su] cabeza.