Zsoltárok 110

1 Dávidé; zsoltár. Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.

Gospod je rekel mojemu Gospodu: »Sédi na mojo desnico, dokler ne naredim tvojih sovražnikov [za] tvojo pručko.«

2 A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között!

Gospod bo s Siona poslal palico tvoje moči; vladaj v sredi svojih sovražnikov.

3 A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja.

Tvoje ljudstvo bo voljno na dan tvoje moči, v krasotah svetosti od maternice jutra; ti imaš roso svoje mladosti.

4 Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.

Gospod je prisegel in se ne bo kesal: »Ti si duhovnik na veke po Melkízedekovem redu.«

5 Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat;

Gospod na tvoji desnici bo na dan svojega besa udaril čez kralje.

6 Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt.

Sodil bo med pogani, kraje bo napolnil s trupli, ranil bo glave nad mnogimi deželami.

7 Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az ő fejét.

Na poti bo pil iz potoka, zato bo dvignil glavo.