Zsoltárok 110

1 Dávidé; zsoltár. Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.

Disse o Senhor ao meu Senhor: Assenta-te à minha mão direita, até que ponha aos teus inimigos por escabelo dos teus pés.

2 A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között!

O Senhor enviará o cetro da tua fortaleza desde Sião, dizendo: Domina no meio dos teus inimigos.

3 A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja.

O teu povo será mui voluntário no dia do teu poder, nos ornamentos de santidade, desde a madre da alva: tu tens o orvalho da tua mocidade.

4 Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.

Jurou o Senhor, e não se arrependerá: tu és um sacerdote eterno, segundo a ordem de Melchisedec.

5 Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat;

O Senhor, à tua direita, ferirá os reis no dia da sua ira.

6 Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt.

Julgará entre as nações: tudo encherá de corpos mortos: ferirá os cabeças de grandes terras.

7 Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az ő fejét.

Beberá do ribeiro no caminho, pelo que exaltará a cabeça.