Zsoltárok 110

1 Dávidé; zsoltár. Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.

IEOWA kotin majani on ai Kaun, mondi on ni pali maun i, lao I pan wia kida om imwintiti utipan na om.

2 A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között!

Ieowa pan kotin kadarado jokon en wei omui jan nan Jion; kakaun nan pun en omui imwintiti kan.

3 A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja.

Murin omui poedier, japwilim omui kan pan pereperen, wia mairon on komui ni ar kapwat jaraui. Japwilim omui jeri kan pan ipwidi on komui dueta poik en ni manjan.

4 Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.

Ieowa kotin kaula, o a jota pan kalula: Komui jamero joutuk amen, duen al en Melkijedek.

5 Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat;

Kaun o kotikot ni pali maun om a pan kamela nanmarki kan ni ran en a onion.

6 Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt.

A pan kotin kaunda nan pun en men liki kan, a pan kadir kila kalep akan waja karoj, a kotin palan pajan tapwi en wei lapalap.

7 Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az ő fejét.

A pan nima jan pil ni kailan al, i me a pan jara kida.