Zsoltárok 110

1 Dávidé; zsoltár. Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.

ElikaDavida. Ihubo. UThixo uthi enkosini yami: “Hlala ngakwesokunene sami ngize ngenze izitha zakho zibe yisinyathelo senyawo zakho.”

2 A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között!

UThixo uzakwelula intonga yakhe elamandla eyobukhosi kusuka eZiyoni wena uzabusa phakathi kwezitha zakho

3 A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja.

Amabutho akho azazinikela mhla uphuma impi. Wembethe ubukhosi obungcwele, phakathi komnyama wempondozankomo uzakwamukela amazolo obutsha bakho.

4 Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.

UThixo ufungile njalo kasoze ayiguqule ingqondo yakhe: “Wena ungumphristi kuze kube nini lanini emkhondweni kaMelikhizedekhi.”

5 Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat;

INkosi ikwesokunene sakho; izawachoboza amakhosi mhla wosuku lokuthukuthela kwayo.

6 Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt.

Izazahlulela izizwe, yenze inqwaba yabafileyo njalo ibachoboze ababusi bomhlaba wonke.

7 Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az ő fejét.

Izanatha emfuleni oseceleni kwendlela; ngakho-ke izaliphakamisa ikhanda layo.