Zsoltárok 110

1 Dávidé; zsoltár. Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.

Hoe t’Iehovà amy Talèkoy: Miambesara an-tañan-kavanako etoa, ampara’ te anoeko atimpahe’o o rafelahi’oo.

2 A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között!

Hirahe’ Iehovà boak’e Tsiône ao ty kobain-kaozara’o: Mifehea añivon-drafelahi’o eo!

3 A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja.

Hahimbañe ondati’oo amy andron-kaozara’oy, ami’ty havolonahen-kamasiñañe; boak’an-kovim-panjirik’ andro ao; ama’o ty zono-katora’o.

4 Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.

Nifanta t’Iehovà, vaho tsy hilesa: Mpisoroñe nainai’e irehe, ami’ty famosora’ i Melkizedeke.

5 Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat;

I Tale am-pitàn-kavana’oy ty handemoke mpanjaka amy andron-kaviñera’ey.

6 Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt.

Hizaka’e añivo’ o fifeheañeo ré, le ho lipore’e lolo ty ao, ho hotohotoe’e an-tane mienene ty loha maro.

7 Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az ő fejét.

Hikama rano an-torahañe añ’olon-dalañe eo re, vaho hampiandrae’e ty añ’ambone’e.