Zsoltárok 110

1 Dávidé; zsoltár. Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.

David psalmus dixit Dominus Domino meo sede a dextris meis donec ponam inimicos tuos scabillum pedum tuorum

2 A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között!

virgam virtutis tuae emittet Dominus ex Sion dominare in medio inimicorum tuorum

3 A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja.

tecum principium in die virtutis tuae in splendoribus sanctorum ex utero ante luciferum genui te

4 Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.

iuravit Dominus et non paenitebit eum tu es sacerdos in aeternum secundum ordinem Melchisedech

5 Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat;

Dominus a dextris tuis confregit in die irae suae reges

6 Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt.

iudicabit in nationibus implebit cadavera conquassabit capita in terra multorum

7 Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az ő fejét.

de torrente in via bibet propterea exaltabit caput