Zsoltárok 110

1 Dávidé; zsoltár. Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.

Ra Anumzamo'a Ranimofonkura amanage huno asami'ne, nazantmaga kaziga mani'nege'na, ha' vaheka'a zamazeri atresanuge'za kagiafinka mase'nagenka zamagofetu kagia renka otigahane!

2 A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között!

Ra Anumzamo'a kazeri antesga hanigenka Jerusalemi rankumate kva mani'nenka, mago'a kuma'enena kegava nehunka, ha vaheka'anena kegava huzmantegahane.

3 A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja.

Hagi kagrama hate'ma vunaku'ma hananke'za, kagri vahe'mo'za amne zamagra'a oti'za kagrane vanageta ha' vahe'enena hara ome hugahaze. Ruotage'ma hu'nea agonafima kenage ata komo'ma, trazante runtegeno kasefa hankavema ete eriaza hunka, maka zupa hankaveka'amo'a kasefa hugahie. (Hibru 5:6, 6:20, 7:17-21.)

4 Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.

Ra Anumzamo'a huvempa hu'neankino naneke'a amage antegahie. Melkizedeki'ma hu'neaza hunka Kagra pristi vahe fore hugahane. E'ina hu'neankinka pristia manivava hunka vugahane.

5 Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat;

Ra Anumzamo'a kazantamaga kaziga mani'neankino, arimpahe zamo'ma efore hania knazupa, kini vahera rama'a zamaheno rehapatitregahie.

6 Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt.

Ama mopafima mani'naza vahera, zamagrama hu'naza zamavu'zmava zantera Anumzamo'a keaga hunezmanteno, zamatresnige'za hapinti rama'a vahera zamahe'za eri kevu hanageno hihi huno marerigahie. Ana nehuno maka ama mopafima mani'naza kini vahetamina zamaheno rutragatrago hutregahie.

7 Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az ő fejét.

Hianagi agra karanka nevuno, kantegama me'nea osi tina neneno hankavea erigahiankino hara hu agatereno asenia antesga hugahie.