Zsoltárok 110

1 Dávidé; zsoltár. Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.

Oracolo del Signore al mio Signore: «Siedi alla mia destra, finché io ponga i tuoi nemici a sgabello dei tuoi piedi». Di Davide. Salmo.

2 A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között!

Lo scettro del tuo potere stende il Signore da Sion: «Domina in mezzo ai tuoi nemici.

3 A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja.

A te il principato nel giorno della tua potenza tra santi splendori; dal seno dell'aurora, come rugiada, io ti ho generato».

4 Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.

Il Signore ha giurato e non si pente: «Tu sei sacerdote per sempre al modo di Melchisedek».

5 Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat;

Il Signore è alla tua destra, annienterà i re nel giorno della sua ira.

6 Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt.

Giudicherà i popoli: in mezzo a cadaveri ne stritolerà la testa su vasta terra.

7 Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az ő fejét.

Lungo il cammino si disseta al torrente e solleva alta la testa.