Zsoltárok 110

1 Dávidé; zsoltár. Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.

OLELO mai la o Iehova i kuu Haku, E noho mai oe ma ko'u lima akau, A hoolilo iho ai au i kou poe enemi I keehana wawae nou.

2 A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között!

E hoouna mai no o Iehova i ke kookoo o kou ikaika, mai Ziona mai; E noho aupuni hoi oe mawaena o kou poe enemi.

3 A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja.

E ae oluolu mai no kou poe kanaka ke hiki ka la o kou ikaika, Me ka mea nani hoano, Mai ka opu mai o ka wanaao, Ia oe ka hau o kou poe opiopio.

4 Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.

Ua hoohiki mai la o Iehova, aole hoi oia e luli ae, He kahuna mau loa no oe, mamuli o ke ano o Melekizedeka.

5 Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat;

Ma kou lima akau ka Haku, E paopao ai i na'lii i kona la e huhu ai.

6 Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt.

Nana no e hoopai iwaena o ko na aina e, A e hoopiha i na wahi i na kupapau; A nana no e paopao i na poo maluna o na aina he nui loa.

7 Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az ő fejét.

Ma ke ala no oia e inu ai i ka muliwai; Nolaila, e hookiekie oia i ke poo.