Zsoltárok 110

1 Dávidé; zsoltár. Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.

Psaume de David. Le Seigneur a dit à mon Seigneur: Assieds-toi à ma droite, jusqu'à ce que j'aie fait de tes ennemis l'escabeau de tes pieds.

2 A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között!

Le Seigneur t'enverra de Sion le sceptre de ta puissance; règne au milieu de tes ennemis.

3 A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja.

Le principe est avec toi au jour de ta puissance, parmi les splendeurs de tes saints. Je t'ai engendré de mes entrailles, avant l'étoile du matin.

4 Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.

Le Seigneur l'a juré, et il ne s'en repentira pas: tu es le prêtre éternel, selon l'ordre de Melchisédech.

5 Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat;

Le Seigneur est à ta droite; il a écrasé les rois le jour de sa colère.

6 Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt.

Il jugera au milieu des nations; il les remplira de ruines; il brisera sur la terre la tête d'une grande multitude.

7 Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az ő fejét.

Il boira sur son chemin l'eau du torrent, et, à cause de cela, il relèvera sa tête.