Zsoltárok 110

1 Dávidé; zsoltár. Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.

De David. Psaume. L’Éternel a dit à mon Seigneur: Assieds-toi à ma droite, jusqu’à ce que je mette tes ennemis pour le marchepied de tes pieds.

2 A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között!

L’Éternel enverra de Sion la verge de ta force: Domine au milieu de tes ennemis!

3 A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja.

Ton peuple sera [un peuple] de franche volonté, au jour de ta puissance, en sainte magnificence. Du sein de l’aurore te [viendra] la rosée de ta jeunesse.

4 Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.

L’Éternel a juré, et il ne se repentira point: Tu es sacrificateur pour toujours, selon l’ordre de Melchisédec.

5 Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat;

Le Seigneur, à ta droite, brisera les rois au jour de sa colère.

6 Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt.

Il jugera parmi les nations, il remplira [tout] de corps morts, il brisera le chef d’un grand pays.

7 Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az ő fejét.

Il boira du torrent dans le chemin, c’est pourquoi il lèvera haut la tête.