< Zsoltárok 110 >
1 Dávidé; zsoltár. Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.
David’s. A Melody. The declaration of Yahweh to my Lord—Sit thou at my right hand, Until I make thy foes thy footstool.
2 A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között!
Thy sceptre of strength, will Yahweh extend out of Zion, Tread thou down, in the midst of thy foes.
3 A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja.
Thy people, will freely offer themselves, in the day of thine army, —in the splendours of holiness, out of the womb of the dawn, To thee, [shall spring forth] the dew of thy youth.
4 Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.
Yahweh, hath sworn—and will not repent, Thou, [shalt be] a priest unto times age-abiding, after the manner of Melchizedek.
5 Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat;
My Lord, on thy right hand, —hath shattered—in the day of his anger—kings;
6 Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt.
He will judge among the nations—full of dead bodies! He hath shattered the head over a land far extended:
7 Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az ő fejét.
Of the torrent in the way, will he drink; —For this cause, will he lift up [his] head.