Zsoltárok 110

1 Dávidé; zsoltár. Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.

A Psalm of David. The LORD saith unto my lord: 'Sit thou at My right hand, until I make thine enemies thy footstool.'

2 A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között!

The rod of Thy strength the LORD will send out of Zion: 'Rule thou in the midst of thine enemies.'

3 A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja.

Thy people offer themselves willingly in the day of thy warfare; in adornments of holiness, from the womb of the dawn, thine is the dew of thy youth.

4 Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.

The LORD hath sworn, and will not repent: 'Thou art a priest for ever after the manner of Melchizedek.'

5 Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat;

The Lord at thy right hand doth crush kings in the day of His wrath.

6 Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt.

He will judge among the nations; He filleth it with dead bodies, He crusheth the head over a wide land.

7 Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az ő fejét.

He will drink of the brook in the way; therefore will he lift up the head.