Zsoltárok 110

1 Dávidé; zsoltár. Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.

The Lord said to my Lord: Sit thou at my right hand: Until I make thy enemies thy footstool.

2 A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között!

The Lord will send forth the sceptre of thy power out of Sion: rule thou in the midst of thy enemies.

3 A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja.

With thee is the principality in the day of thy strength: in the brightness of the saints: from the womb before the day star I begot thee.

4 Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.

The Lord hath sworn, and he will not repent: Thou art a priest for ever according to the order of Melchisedech.

5 Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat;

The Lord at thy right hand hath broken kings in the day of his wrath.

6 Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt.

He shall judge among nations, he shall fill ruins: he shall crush the heads in the land of the many.

7 Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az ő fejét.

He shall drink of the torrent in the way: therefore shall he lift up the head.