Zsoltárok 110

1 Dávidé; zsoltár. Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.

A Psalm of David. The Lord said to my Lord, Sit thou on my right hand, until I make thine enemies thy footstool.

2 A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között!

The Lord shall send out a rod of power for thee out of Sion: rule thou in the midst of thine enemies.

3 A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja.

With thee is dominion in the day of thy power, in the splendours of thy saints: I have begotten thee from the womb before the morning.

4 Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.

The Lord sware, and will not repent, Thou art a priest for ever, after the order of Melchisedec.

5 Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat;

The Lord at thy right hand has dashed in pieces kings in the day of his wrath.

6 Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt.

He shall judge among the nations, he shall fill up [the number of] corpses, he shall crush the heads of many on the earth.

7 Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az ő fejét.

He shall drink of the brook in the way; therefore shall he lift up the head.