Zsoltárok 110

1 Dávidé; zsoltár. Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.

Af David. En Salme. HERREN sagde til min Herre: »Sæt dig ved min højre Haand, til jeg lægger dine Fjender som en Skammel for dine Fødder!«

2 A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között!

Fra Zion udrækker HERREN din Vældes Spir; hersk midt iblandt dine Fjender!

3 A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja.

Dit Folk møder villigt frem paa din Vældes Dag; i hellig Prydelse kommer dit unge Mandskab til dig som Dug af Morgenrødens Moderskød.

4 Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.

HERREN har svoret og angrer det ej: »Du er Præst evindelig paa Melkizedeks Vis.«

5 Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat;

Herren ved din højre knuser Konger paa sin Vredes Dag,

6 Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt.

blandt Folkene holder han Dom, fylder op med døde, knuser Hoveder viden om Lande.

7 Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az ő fejét.

Han drikker af Bækken ved Vejen, derfor løfter han Hovedet højt.