Zsoltárok 110

1 Dávidé; zsoltár. Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.

【默西亞是君王也是司祭】 達味的聖詠。上主對我主起誓說：您坐在我右邊，等我使您的仇敵，變成您腳的踏板！

2 A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között!

上主由熙雍伸出您的權杖：我要在您仇敵中統治為王！

3 A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja.

神聖光輝的王位，您生之日，已偕同您，在曉明之前，好似甘露，我已生了您。

4 Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.

上主一發了誓，祂決不再反悔，您照默基瑟德品位，永做司祭！

5 Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat;

上主站在您右邊助戰，義怒的時日，把列王踏踐；

6 Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt.

祂要懲罰萬民，堆壘他們的屍首，祂在大地各處擊碎他們的頭顱。

7 Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az ő fejét.

祂於道旁暢飲溪流，正為此而挺胸抬頭。