Zsoltárok 110

1 Dávidé; zsoltár. Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.

David kah Tingtoenglung BOEIPA kah olphong loh ka Boeipa la, “Na thunkha na kho ham khotloeng la ka khueh hilah kai kah bantang benah ngol,” a ti nah.

2 A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között!

Nang kah sarhi conghol te BOEIPA loh Zion lamkah han thak vetih na thunkha rhoek lakliah a taemrhai ni.

3 A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja.

Na khuehtawn tue vaengah na pilnam loh rhuepomnah hmuencim ah kothoh a khueh vetih, na kah buemtui oila khaw khopo bung khui lamkah nang taengla ha pawk ni.

4 Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.

”Melkhizedek banghui la kumhal duela na khosoih coeng,” tila BOEIPA loh a toemngam coeng dongah kohlawt mahpawh.

5 Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat;

Na bantang kah ka Boeipa loh a thintoek hnin ah manghai rhoek a phop ni.

6 Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt.

Namtom ham lai a tloek vaengah rhok a hmoek vetih diklai pum kah a lu khaw a phop ni.

7 Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az ő fejét.

Long taengkah soklong tui te a ok vetih a lu a pomsang ni.