Zsoltárok 110

1 Dávidé; zsoltár. Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.

David ih Saam laa. Angraeng mah ka Angraeng khaeah, Na misanawk na khok koenghaih ah ka sah boih ai karoek to, ka bantang bangah anghnu ah, tiah a naa.

2 A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között!

Angraeng mah na thacakhaih cunghet to Zion hoiah patoeh ueloe, na misanawk salakah uk tih.

3 A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja.

Na thacakhaih hoi na ukhaih niah na lensawkhaih to nang ih kaminawk hnu o tih, nang loe kaciim thacakhaih hoiah nam thoep ueloe, akhawnbang ih zok thung hoiah na tha ohhaih dantui to na tawn tih.

4 Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.

Angraeng mah sak ih lokkamhaih loe amkhrai let mak ai boeh; Melkhizadek baktiah Nang loe dungzan khoek to qaima ah na oh boeh.

5 Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat;

Na bantang bangah kaom Angraeng loe palungphuihaih niah siangpahrangnawk to bop tih.

6 Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt.

Anih mah Sithaw panoek ai kaminawk to lokcaek ueloe, ahmuen kruekah kaminawk ih qok to omsak tih; prae congca ukkungnawk to ahmaa caasak tih.

7 Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az ő fejét.

Anih loe loklam taeng ih vacong tui to nae ueloe, lu to phok tahang tih.