Zsoltárok 11

1 Az éneklőmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!

Керівнику хору. Псалом Давидів. На Господа я надію покладаю. Як же ви можете казати мені: «Лети-но на гору, мов птах!»

2 Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek.

Бо ось нечестиві натягують луки, прикладають стріли на тятиву, щоб у темряві стріляти в справедливих серцем.

3 Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?

Адже коли руйнуються підвалини, що може зробити праведний?

4 Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben; az ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.

Господь у Своєму святому Храмі, Господь на Своєму небесному престолі. Його очі бачать, Його повіки випробовують синів людських.

5 Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke.

Господь випробовує праведного, а нечестивого й того, хто любить насильство, ненавидить Його душа.

6 Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészök!

Він проллє дощем на нечестивих нещастя, вогонь, сірку, і вітер палючий – їхня частка з чаші [гніву].

7 Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az ő orczáját.

Бо праведний Господь, любить правду; [тому тільки] справедливі побачать Його обличчя.