Zsoltárok 11

1 Az éneklőmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!

Ki he Takimuʻa, ko e Saame ʻa Tevita. ‌ʻOku ou falala kia Sihova: pea ʻoku fēfē hoʻomou pehē ki hoku laumālie, “Puna ʻo hangē ko e manu ki ho moʻunga?

2 Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek.

He ʻoku teke ʻe he angahala ʻenau kaufana, ʻoku nau ʻai ʻenau ngaahi ngahau ki he uka, koeʻuhi ke nau fana fakafufū pē ki he angatonu ʻi loto.

3 Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?

Kapau ʻe ʻauha ʻae ngaahi tuʻunga, ko e hā ʻe faʻa fai ʻe he kakai māʻoniʻoni?”

4 Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben; az ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.

‌ʻOku ʻi hono fale māʻoniʻoni ʻa Sihova, ko e ʻafioʻanga ʻa Sihova ʻoku ʻi he langi: ʻoku ʻafioʻi ʻe hono fofonga, ʻoku ʻahiʻahiʻi ʻe hono lauʻifofonga, ʻae ngaahi fānau ʻae tangata.

5 Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke.

‌ʻOku ʻahiʻahi ʻe Sihova ʻae māʻoniʻoni: ka ko e angakovi mo ia ʻoku manako ki he fakamālohi ʻoku fehiʻa hono laumālie ki ai.

6 Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészök!

Te ne fakaʻauha ki he ngaahi angahala ʻae ngaahi tauhele, ko e afi, mo e sulifa, mo e afā fakailifia ʻaupito: ko e ʻinasi ia ʻo ʻenau ipu.

7 Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az ő orczáját.

He ʻoku ʻofa ʻa Sihova ko e māʻoniʻoni ki he māʻoniʻoni; ʻoku ʻafio ʻe hono fofonga ki he angatonu.