Zsoltárok 11

1 Az éneklőmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!

En Psalm Davids, till att föresjunga. Jag förtröstar på Herran; huru sägen I då till mina själ, att hon skall flyga, såsom en fogel på edro berge?

2 Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek.

Ty si, de ogudaktige spänna bågan, och lägga sina pilar på strängen, till att dermed hemliga skjuta de fromma.

3 Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?

Ty de sönderrifva grunden; hvad skulle den rättfärdige uträtta?

4 Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben; az ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.

Herren är i sitt helga tempel; Herrans stol är i himmelen; hans ögon se deruppå; hans ögnahvarf pröfva menniskors barn.

5 Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke.

Herren pröfvar den rättfärdiga; hans själ hatar den ogudaktiga, och dem der gerna orätt bruka.

6 Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészök!

Han skall låta regna öfver de ogudaktiga ljungande, eld och svafvel; och skall gifva dem oväder till löna.

7 Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az ő orczáját.

Herren är rättfärdig, och hafver rätthetena kär; derföre, att deras ansigte skådar uppå det rätt är.