Zsoltárok 11

1 Az éneklőmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!

En Jehová he confiado, ¿cómo decís a mi alma: Muévete a vuestro monte, como ave?

2 Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek.

Porque, he aquí, los malos flecharon el arco: apercibieron sus saetas sobre la cuerda para asaetear en oculto a los rectos de corazón.

3 Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?

Porque los fundamentos serán derribados: ¿el justo qué ha hecho?

4 Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben; az ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.

Jehová en el templo de su santidad: Jehová en el cielo su trono: sus ojos ven, sus párpados prueban a los hijos de los hombres.

5 Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke.

Jehová prueba al justo, y al malo, y al que ama la rapiña aborrece su alma.

6 Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészök!

Lloverá sobre los malos lazos, fuego y azufre; y viento de torbellinos será la parte de su vaso.

7 Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az ő orczáját.

Porque el justo Jehová amó las justicias: al recto mirará su rostro.