Zsoltárok 11

1 Az éneklőmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!

En Yavé me refugio. ¿Cómo puedes decir a mi alma: Huye como ave a tu montaña?

2 Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek.

Pues ahí están los perversos que tensan el arco. Preparan su flecha en la cuerda Para dispararla en la oscuridad a los de corazón recto.

3 Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?

Si son destruidos los fundamentos, ¿Qué puede hacer el justo?

4 Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben; az ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.

Yavé está en su santo Templo. Yavé tiene en los cielos su trono. Sus ojos observan, Sus párpados examinan a los hijos de los hombres.

5 Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke.

Yavé prueba al justo, Pero su alma aborrece al perverso Y al que ama violencia.

6 Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészök!

Hará llover carbones encendidos sobre los perversos, Fuego, azufre y viento abrasador. Tal será la porción de la copa de ellos.

7 Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az ő orczáját.

Porque Yavé es justo. Él ama la justicia. Los rectos contemplarán su rostro.