Zsoltárok 11

1 Az éneklőmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!

У Господа се уздам; зашто говорите души мојој: "Лети у гору као птица;

2 Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek.

Јер ево грешници натегоше лук, запеше стрелу своју за тетиву, да из мрака стрељају праве срцем.

3 Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?

Кад су раскопани темељи, шта ће учинити праведник?"

4 Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben; az ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.

Господ је у светом двору свом, престо је Господњи на небесима; очи Његове гледају; веђе Његове испитују синове човечије.

5 Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke.

Господ испитује праведнога; а безбожнога и коме је мило чинити зло ненавиди душа Његова.

6 Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészök!

Пустиће на безбожнике дажд од живог угљевља, огња и сумпора; и огњени ветар биће им део из чаше;

7 Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az ő orczáját.

Јер је Господ праведан, љуби правду; лице ће Његово видети праведници.