< Zsoltárok 11 >

1 Az éneklőmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!
No Senhor confio; como dizeis à minha alma: Foge para a vossa montanha como pássaro?
2 Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek.
Pois eis que os ímpios armam o arco, põem as flechas na corda, para com elas atirarem às escuras aos retos de coração.
3 Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?
Na verdade que já os fundamentos se transtornam: o que pode fazer o justo?
4 Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben; az ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.
O Senhor está no seu santo templo: o trono do Senhor está nos céus; os seus olhos atendem, e as suas pálpebras provam os filhos dos homens.
5 Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke.
O Senhor prova ao justo; porém ao ímpio e ao que ama a violência aborrece a sua alma.
6 Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészök!
Sobre os ímpios fará chover laços, fogo, enxofre e vento tempestuoso: isto será a porção do seu copo
7 Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az ő orczáját.
Porque o Senhor é justo, e ama a justiça; o seu rosto olha para os retos.

< Zsoltárok 11 >