Zsoltárok 11

1 Az éneklőmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!

in finem psalmus David in Domino confido quomodo dicitis animae meae transmigra in montes sicut passer

2 Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek.

quoniam ecce peccatores intenderunt arcum paraverunt sagittas suas in faretra ut sagittent in obscuro rectos corde

3 Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?

quoniam quae perfecisti destruxerunt iustus autem quid fecit

4 Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben; az ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.

Dominus in templo sancto suo Dominus in caelo sedis eius oculi eius in pauperem respiciunt palpebrae eius interrogant filios hominum

5 Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke.

Dominus interrogat iustum et impium qui autem diligit iniquitatem odit animam suam

6 Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészök!

pluet super peccatores laqueos ignis et sulphur et spiritus procellarum pars calicis eorum

7 Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az ő orczáját.

quoniam iustus Dominus et iustitias dilexit aequitatem vidit vultus eius