Zsoltárok 11

1 Az éneklőmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!

To the victorie of Dauid. I triste in the Lord; hou seien ye to my soule, Passe thou ouere in to an hil, as a sparowe doith?

2 Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek.

For lo! synneris han bent a bouwe; thei han maad redi her arowis in an arowe caas; `for to schete in derknesse riytful men in herte.

3 Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?

For thei han distryed, whom thou hast maad perfit; but what dide the riytful man?

4 Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben; az ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.

The Lord is in his hooli temple; he is Lord, his seete is in heuene. Hise iyen biholden on a pore man; hise iyelidis axen the sones of men.

5 Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke.

The Lord axith a iust man, and vnfeithful man; but he, that loueth wickidnesse, hatith his soule.

6 Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészök!

He schal reyne snaris on `synful men; fier, brymston, and the spirit of tempestis ben the part of the cuppe of hem.

7 Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az ő orczáját.

For the Lord is riytful, and louede riytfulnessis; his cheer siy equite, `ethir euennesse.