Zsoltárok 11

1 Az éneklőmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!

To the Chief Musician. David’s. In Yahweh, have I sought refuge. How can ye say to my soul, Flee to a mountain like a little bird;

2 Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek.

For lo! the lawless, bend the bow They have fixed their arrow upon the string, To shoot in the darkness at the upright in heart:

3 Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?

When the pillars are overthrown, What could, a righteous man, do?

4 Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben; az ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.

Yahweh, is in his holy temple As for Yahweh, in the heavens, is his throne, His eyes, behold—His eyelashes test the sons of men.

5 Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke.

Yahweh, putteth, the righteous, to the test, —But the lawless one and the lover of violence, his soul doth hate.

6 Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészök!

He will rain upon the lawless live-coals, Fire and brimstone and a burning wind, are the portion of their cup.

7 Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az ő orczáját.

For righteous is Yahweh Righteousness, he loveth, the upright, shall behold his face.