Zsoltárok 11

1 Az éneklőmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!

In Adonai, I take refuge. How can you say to my soul, “Flee as a bird to your mountain!”

2 Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek.

For, behold, the wicked bend their bows. They set their arrows on the strings, that they may shoot in darkness at the upright in heart.

3 Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?

If the foundations are destroyed, what can the upright do?

4 Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben; az ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.

Adonai is in his holy temple. Adonai is on his throne in heaven. His eyes observe. His eyes examine the children of men.

5 Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke.

Adonai examines the upright, but the wicked and him who 'ahav ·affectionately loves· violence his soul hates.

6 Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészök!

On the wicked he will rain blazing coals; fire, sulfur, and scorching wind shall be the portion of their cup.

7 Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az ő orczáját.

For Adonai is righteous. He 'ahav ·affectionately loves· righteousness. The upright shall see his face.