Zsoltárok 11

1 Az éneklőmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!

TO THE OVERSEER. BY DAVID. In YHWH I trusted, how do you say to my soul, “They moved to your mountain [as] the bird?”

2 Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek.

For behold, the wicked bend a bow, They have prepared their arrow on the string, To shoot in darkness at the upright in heart.

3 Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?

When the foundations are destroyed, The righteous—what has he done?

4 Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben; az ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.

YHWH [is] in His holy temple: YHWH—His throne [is] in the heavens. His eyes see—His eyelids try the sons of men.

5 Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke.

YHWH tries the righteous. And the wicked and the lover of violence, His soul has hated,

6 Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészök!

He pours on the wicked snares, fire, and brimstone, And a horrible wind [is] the portion of their cup.

7 Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az ő orczáját.

For YHWH [is] righteous, He has loved righteousness, His countenance sees the upright!