Zsoltárok 11

1 Az éneklőmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!

For the Leader. A Psalm of David. In the LORD have I taken refuge; how say ye to my soul: 'Flee thou! to your mountain, ye birds'?

2 Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek.

For, lo, the wicked bend the bow, they have made ready their arrow upon the string, that they may shoot in darkness at the upright in heart.

3 Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?

When the foundations are destroyed, what hath the righteous wrought?

4 Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben; az ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.

The LORD is in His holy temple, the LORD, His throne is in heaven; His eyes behold, His eyelids try, the children of men.

5 Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke.

The LORD trieth the righteous; but the wicked and him that loveth violence His soul hateth.

6 Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészök!

Upon the wicked He will cause to rain coals; fire and brimstone and burning wind shall be the portion of their cup.

7 Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az ő orczáját.

For the LORD is righteous, He loveth righteousness; the upright shall behold His face.