Zsoltárok 11

1 Az éneklőmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!

To him that excelleth. A Psalme of Dauid. In the Lord put I my trust: howe say yee then to my soule, Flee to your mountaine as a birde?

2 Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek.

For loe, the wicked bende their bowe, and make readie their arrowes vpon the string, that they may secretly shoote at them, which are vpright in heart.

3 Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?

For the foundations are cast downe: what hath the righteous done?

4 Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben; az ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.

The Lord is in his holy palace: the Lordes throne is in the heauen: his eyes wil consider: his eye lids will try the children of men.

5 Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke.

The Lord will try the righteous: but the wicked and him that loueth iniquitie, doeth his soule hate.

6 Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészök!

Vpon the wicked he shall raine snares, fire, and brimstone, and stormie tempest: this is the porcion of their cup.

7 Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az ő orczáját.

For the righteous Lord loueth righteousnes: his countenance doeth beholde the iust.