Zsoltárok 11

1 Az éneklőmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!

For the chief music-maker. Of David. In the Lord put I my faith; how will you say to my soul, Go in flight like a bird to the mountain?

2 Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek.

See, the bows of the evil-doers are bent, they make ready their arrows on the cord, so that they may send them secretly against the upright in heart.

3 Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?

If the bases are broken down, what is the upright man to do?

4 Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben; az ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.

The Lord is in his holy Temple, the Lord's seat is in heaven; his eyes are watching and testing the children of men.

5 Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke.

The Lord puts the upright and the sinner to the test, but he has hate in his soul for the lover of violent acts.

6 Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészök!

On the evil-doer he will send down fire and flames, and a burning wind; with these will their cup be full.

7 Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az ő orczáját.

For the Lord is upright; he is a lover of righteousness: the upright will see his face.