< Zsoltárok 11 >

1 Az éneklőmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!
For the choirmaster. Of David. In the LORD I take refuge. How then can you say to me: “Flee like a bird to your mountain!
2 Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek.
For behold, the wicked bend their bows. They set their arrow on the string to shoot from the shadows at the upright in heart.
3 Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?
If the foundations are destroyed, what can the righteous do?”
4 Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben; az ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.
The LORD is in His holy temple; the LORD is on His heavenly throne. His eyes are watching closely; they examine the sons of men.
5 Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke.
The LORD tests the righteous and the wicked; His soul hates the lover of violence.
6 Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészök!
On the wicked He will rain down fiery coals and sulfur; a scorching wind will be their portion.
7 Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az ő orczáját.
For the LORD is righteous; He loves justice. The upright will see His face.

< Zsoltárok 11 >