Zsoltárok 109
1 Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
För sångmästaren; av David; en psalm. Min lovsångs Gud, tig icke.
2 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
Ty sin ogudaktiga mun, sin falska mun hava de upplåtit mot mig, de hava talat mot mig med lögnaktig tunga.
3 És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
Med hätska ord hava de omgivit mig, de hava begynt strid mot mig utan sak.
4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
Till lön för min kärlek stå de mig emot, men jag beder allenast.
5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
De hava bevisat mig ont för gott och hat för min kärlek.
6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
Låt en ogudaktig man träda upp emot honom, och låt en åklagare stå på hans högra sida.
7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
När han kommer inför rätta, må han dömas skyldig, och hans bön vare synd.
8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
Blive hans dagar få, hans ämbete tage en annan.
9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
Varde hans barn faderlösa och hans hustru änka.
10 És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.
Må hans barn alltid gå husvilla och tigga och söka sitt bröd fjärran ifrån ödelagda hem.
11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
Må ockraren få i sin snara allt vad han äger, och må främmande plundra hans gods.
12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
Må ingen finnas, som hyser misskund med honom, och ingen, som förbarmar sig över hans faderlösa.
13 Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
Hans framtid varde avskuren, i nästa led vare sådanas namn utplånat.
14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
Hans fäders missgärning varde ihågkommen inför HERREN, och hans moders synd varde icke utplånad.
15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
Må den alltid stå inför HERRENS ögon; ja, sådana mäns åminnelse må utrotas från jorden.
16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
Ty han tänkte ju icke på att öva misskund, utan förföljde den som var betryckt och fattig och den vilkens hjärta var bedrövat, för att döda dem.
17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
Han älskade förbannelse, och den kom över honom; han hade icke behag till välsignelse, och den blev fjärran ifrån honom.
18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
Han klädde sig i förbannelse såsom i en klädnad, och såsom vatten trängde den in i hans liv och såsom olja in i hans ben.
19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
Den varde honom såsom en mantel att hölja sig i, och såsom en gördel att alltid omgjorda sig med.
20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
Detta vare mina motståndares lön från HERREN, och deras som tala ont mot min själ.
21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
Men du, HERRE, Herre, stå mig bi för ditt namn skull; god är ju din nåd, så må du då rädda mig.
22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
Ty jag är betryckt och fattig, och mitt hjärta är genomborrat i mitt bröst.
23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
Såsom skuggan, när den förlänges, går jag bort; jag ryckes bort såsom en gräshoppssvärm.
24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
Mina knän äro vacklande av fasta, och min kropp förlorar sitt hull.
25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
Till smälek har jag blivit inför dem; när de se mig, skaka de huvudet.
26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
Hjälp mig, HERRE, min Gud; fräls mig efter din nåd;
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
och må de förnimma att det är din hand, att du, HERRE, har gjort det.
28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
Om de förbanna, så välsigna du; om de resa sig upp, så komme de på skam, men må din tjänare få glädja sig.
29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
Mina motståndare varde klädda i blygd och höljda i skam såsom i en mantel.
30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!
Min mun skall storligen tacka HERREN; mitt ibland många vill jag lova honom.
31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
Ty han står på den fattiges högra sida för att frälsa honom från dem som fördöma hans själ.
