Zsoltárok 109
1 Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
En Psalm Davids, till att föresjunga. Gud, mitt lof, tig icke;
2 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
Ty de hafva upplåtit sin ogudaktiga och falska mun emot mig, och tala emot mig med falska tungor.
3 És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
Och de tala hätskeliga emot mig allestäds, och strida emot mig utan sak.
4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
Derföre, att jag älskar dem, äro de emot mig; men jag beder.
5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
De bevisa mig ondt för godt, och hat för min kärlek.
6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
Sätt ogudaktiga öfver honom, och Satan stånde på hans högra hand.
7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
Den som sig af honom lära låter, hans lefverne vare ogudaktigt, och hans bön vare synd.
8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
Varde hans dagar få, och hans ämbete tage en annar.
9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
Varde hans barn faderlös, och hans hustru enka.
10 És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.
Hans barn gånge husvill och tigge, och söke, såsom de der förderfvade äro.
11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
De ockrare utsuge allt det han hafver, och de främmande bortröfve hans gods.
12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
Och ingen bevise honom godt, och ingen förbarme sig öfver hans faderlösa.
13 Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
Hans efterkommande varde utrotade; deras namn varde i androm led utplånad.
14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
På hans fäders missgerning varde tänkt för Herranom, och hans moders synd varde intet utplånad.
15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
Herren låte dem aldrig komma utu sin ögnasyn, och deras åminnelse varde utrotad på jordene;
16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
Derföre att han så platt ingen barmhertighet hade; utan förföljde den elända och fattiga, och den bedröfvada, till att dräpa honom.
17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
Och han ville hafva förbannelse, den skall ock komma honom; han ville icke välsignelse, så skall hon ock vara långt ifrå honom.
18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
Och han drog förbannelse uppå sig, såsom sina skjorto; och hon är ingången i hans inelfver, såsom vatten, och såsom olja uti hans ben.
19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
Hon varde honom såsom en klädnad, den han uppå sig hafver, och såsom ett bälte, der han allestädes omgjordar sig med.
20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
Alltså ske dem af Herranom, som mig emot äro, och tala ondt emot mina själ.
21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
Men du, Herre, Herre, var du med mig för ditt Namns skull; ty din nåd är min tröst, fräls mig.
22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
Ty jag är fattig och elände; mitt hjerta är bedröfvadt i mig.
23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
Jag går bort såsom en skugge, den fördrifven varder, och varder förjagad såsom gräshoppor.
24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
Min knä äro svage af fasto, och mitt kött är magert, och hafver ingen fetma.
25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
Och jag måste vara deras begabberi; när de se mig, rista de sitt hufvud.
26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
Gör mig bistånd, Herre, min Gud; hjelp mig efter dina nåd;
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
Att de måga förnimma, att det är din hand; att du, Herre, detta gör.
28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
Förbanna de, så välsigna du; sätta de sig emot mig, så varde de till skam; men din tjenare glädje sig.
29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
Mine motståndare varde med försmädelse beklädde, och varde med sine skam öfvertäckte, såsom med en kjortel.
30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!
Jag vill mycket tacka Herranom med min mun, och lofva honom ibland många.
31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
Ty han står dem fattiga på högra handene, att han skall hjelpa honom ifrå dem som hans lif fördöma.
