Zsoltárok 109
1 Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
Oh ʼElohim de mi alabanza, no te calles.
2 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
Porque la boca de los perversos y de los engañadores se abrió contra mí. Hablaron contra mí con lengua mentirosa.
3 És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
Con palabras de odio me rodearon, Y sin causa lucharon contra mí.
4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
Son mis adversarios para pagar mi amor, Pero yo hablo contigo.
5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
Me devuelven mal por bien, Y odio por mi amor.
6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
[Dicen]: Levanta contra él a un perverso, Y esté un acusador a su mano derecha.
7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
Resulte culpable cuando sea juzgado, Y que su oración sea pecado.
8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
Sean pocos sus días. Tome otro su oficio.
9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
Sean huérfanos sus hijos, Y su esposa, viuda.
10 És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.
Vaguen errantes sus hijos y mendiguen, Y busquen su pan lejos de sus casas arruinadas.
11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
Que el acreedor se apodere de todo lo que tiene, Y extraños saqueen el fruto de su trabajo.
12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
No tenga quien le extienda misericordia, Ni quien se compadezca de sus huérfanos.
13 Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
Sean exterminadas todas sus futuras generaciones. Sea el nombre de ellos borrado en la siguiente generación.
14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
Que la iniquidad de sus antepasados sea recordada ante Yavé, Y que no sea borrado el pecado de su madre.
15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
Que estén siempre delante de Yavé, Y corte Él de la tierra el recuerdo de ellos,
16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
Por cuanto no recordó mostrar misericordia, Sino persiguió al hombre afligido y menesteroso, Al quebrantado de corazón, para matarlo.
17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
También amó la maldición, Así que le llegó. No se deleitó en la bendición, Por tanto ésta estuvo lejos de él.
18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
Se cubrió de maldición como con su manto, Por lo cual la dejó entrar en su cuerpo como agua, Y como aceite en sus huesos.
19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
Que le sea como ropa con la cual se cubra Y como cinturón que lo ate siempre.
20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
Que ésta sea la recompensa de Yavé a mis acusadores Y a los que hablan mal contra mi vida.
21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
Pero Tú, oh Yavé, el ʼAdonay, Trata conmigo por amor a tu Nombre. Líbrame, porque tu misericordia es buena.
22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
Porque yo estoy afligido y necesitado. Mi corazón está herido dentro de mí.
23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
Paso como una sombra cuando se extiende, Soy echado fuera como el saltamonte.
24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
Mis rodillas están débiles a causa del ayuno, Y mi carne desfallece por falta de sustancia.
25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
Fui para ellos un objeto de reproche. Cuando me miran, menean su cabeza.
26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
¡Ayúdame, oh Yavé, ʼElohim mío! ¡Sálvame según tu misericordia!
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
Que ellos entiendan que ésta es tu mano, Que Tú, oh Yavé, hiciste esto.
28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
Que ellos maldigan, pero Tú, bendice. Cuando se levanten, sean avergonzados, Pero tu esclavo estará alegre.
29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
Que mis acusadores sean cubiertos de deshonra, Y que ellos mismos se cubran de vergüenza como un manto.
30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!
Daré muchas gracias con mi boca a Yavé. En medio de muchos lo alabaré,
31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
Porque Él se coloca a la mano derecha del necesitado, Para salvar su vida de los que lo juzgan.
