Zsoltárok 109
1 Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
Para el director del coro. Un salmo de David. ¡Oh Dios! Eres el único al que rindo alabanza, por favor no permanezcas en silencio ahora,
2 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
porque la gente malvada y engañosa me está atacando, diciendo mentiras sobre mí
3 És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
Me rodean con palabras de odio, pelean contra mí sin razón.
4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
Los amo, pero ellos me responden con hostilidad, ¡Incluso cuando estoy orando por ellos!
5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
Me devuelven el bien con el mal, el amor con el odio
6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
“Pon a alguien malo sobre él. Ten a alguien de pie acusándolo.
7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
Que cuando sea juzgado y sentenciado, sea hallado culpable. Que sus plegarias sean contadas como pecados.
8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
Ojalá se acorten sus vidas; y que alguien más tome su lugar.
9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
Que sus hijos queden huérfanos, y su esposa viuda.
10 És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.
Y que sus hijos queden desamparados, sin hogar, vagando de aquí para allá, expulsados de sus casas en ruinas.
11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
Que los acreedores les quiten todo lo que poseen; y que los ladrones se lleven todo por lo cual han trabajado.
12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
Que nadie los trate bien; que nadie sienta lástima por sus hijos desamparados.
13 Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
Que todos sus descendientes mueran; que el nombre de su familia sea borrado en la siguiente generación.
14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
Que el Señor recuerde los pecados de sus padres; que los pecados de sus madres no sean borrados.
15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
Que sus errores permanezcan constantemente ante el Señor; y que su nombre sea olvidado completamente por el pueblo.
16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
Porque no pensó en ser amable con otros, y en su lugar, acosó y mató a los pobres, a lo necesitados y a los de corazón roto.
17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
Le encantaba maldecir a otros, ¡Que caiga sobre él ahora la maldición! Más no tenía tiempo para bendecir, ¡Así que ojalá nunca reciba una sola bendición!
18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
Maldecía tan a menudo como cambiaba de ropa. Ojalá se trague sus maldiciones como bebe el agua, como el aceite que frota sobre su piel y llega hasta sus huesos.
19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
Que las maldiciones que ha lanzado se peguen a él como la ropa, que lo aprieten todo el tiempo como un cinto”.
20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
Que todo esto sea el castigo del Señor sobre mis enemigos, sobre aquellos que hablan mal de mí.
21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
Pero a mí, Señor, trátame bien, por tu nombre. Sálvame porque eres leal y bueno.
22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
Porque estoy pobre y necesitado, y mi corazón se rompe.
23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
Me estoy desvaneciendo como una sombra nocturna; soy como una langosta que se sacude.
24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
Estoy tan débil por la falta de comida que mis piernas ya no dan más; Mi cuerpo es solo piel y huesos.
25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
¡La gente me ridiculiza, me miran y menean la cabeza!
26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
Ayúdame, Dios mío; sálvame por tu gran amor.
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
Que los demás reconozcan que esto es lo que haces, que tú eres el único que me salva.
28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
Cuando me maldigan, tú me bendecirás. Cuando me ataquen, tú los destruirás. Y yo, tu siervo, me alegraré.
29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
Que todos los que me acusan sean revestidos con desgracias; que se cubran a sí mismos con capas de vergüenza.
30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!
Pero yo seguiré agradeciendo al Señor, alabándolo frente a todos los que me rodean.
31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
Porque él defiende al necesitado, y lo salva de aquellos que lo condenan.
