< Zsoltárok 109 >
1 Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
Načelniku godbe, psalm Davidov. O Bog hvale moje, ne delaj se gluhega.
2 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
Ker usta krivičnega in usta zvijačna so so odprla zoper mene; govorila so zoper mene z lažnjivim jezikom.
3 És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
In z besedami sovražnimi so me obdali; pobijajo me po krivem.
4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
Nasprotovali so mi za ljubezen mojo, s katero sem bil v molitvi,
5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
Vračajoč mi hudo za dobro, in sovraštvo za ljubezen mojo.
6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
Daj mu krivičnega za gospoda, kateri mu naj nasprotujoč stoji na desni.
7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
Ko pride pred sodbo, odide naj obsojen; in molitev njegova bodi mu v greh.
8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
Malo bodi dnî njegovih; drugi dobodi službo njegovo.
9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
Otroci njegovi bodijo sirote, in vdova žena njegova.
10 És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.
In neprestano naj se klatijo in beračijo otroci njegovi, in iščejo naj miloščine iz krajev svojih zapuščenih.
11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
Odrtnik naj zagrabi, karkoli ima, in tujci naj uplenijo delo njegovo.
12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
Ne bodi mu nikogar, da mu dobroto pomolí, in ne bodi ga, da izkaže milost sirotam njegovim.
13 Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
Pokončan bodi zarod njegov, v drugem rodu bodi izbrisano njih ime.
14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
V spominu bodi krivica očetov njegovih pri Gospodu; in greh matere njegove se ne izbriši.
15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
Bodo naj vedno pred Gospodom, da iztrebi sè zemlje njih spomin.
16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
Zato ker se ni domislil izkazovati milost, ampak preganjal je moža ubozega in potrebnega in žalujočega, da ga usmrti;
17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
In želel je, da ga zadene prokletstvo, in ni se veselil blagoslova, temuč, da naj bode daleč od njega.
18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
Da se obleče s prokletstvom, kakor z oblačilom svojim, in da vnide kakor voda vanj, in kakor olje v kosti njegove
19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
Pridi mu, kakor sè suknjo naj se ogrinja, in kakor s pasom naj se opasuje z njim vedno.
20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
To bodi plačilo nasprotujočih meni od Gospoda, in njih, kateri hudo govoré zoper dušo mojo.
21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
Ti pa, o Gospod, izkazuj mi milost zavoljo imena svojega, ker je dobra milost tvoja, reši me.
22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
Ker ubožen sem in potreben, in srce moje je prebodeno sredi mene.
23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
Kakor senca, ko se nagiblje, odhajati sem primoran; kakor kobilico me podé.
24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
Kolena moja se šibé od posta, in meso moje hujša, ker je pošla debelost.
25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
Vrhu tega sem jim jaz v zasramovanje; ko me vidijo, majó z glavo svojo.
26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
Pomagaj mi, o Gospod, Bog moj, reši me po milosti svoji.
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
Spoznajo naj, da je ta roka tvoja, da si ti, Gospod, to storil.
28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
Preklinjajo naj, ti blagoslavljaj; ko se osramoté, kateri so vstali, veseli se naj hlapec tvoj.
29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
Z nečastjo naj se odenejo nasprotniki moji, in ogrnejo se naj kakor s plaščem sè sramoto svojo.
30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!
Slavil bodem močno z usti svojimi Gospoda, in sredi mnogih bodem ga hvalil.
31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
Ker stoji na desni siromaku, da ga reši njih, ki mu odsojajo življenje.