Zsoltárok 109
1 Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
Ne molči, oh Bog moje hvale,
2 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
kajti usta zlobnih in usta varljivcev so odprta proti meni; zoper mene so govorili z lažnivim jezikom.
3 És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
Obkrožili so me tudi z besedami sovraštva in brez razloga so se borili zoper mene.
4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
Zaradi moje ljubezni so moji nasprotniki, toda sebe izročam molitvi.
5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
Nagradili so me [z] zlom za dobro in sovražijo me zaradi moje ljubezni.
6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
Nad njim postavi zlobnega človeka in naj Satan stoji na njegovi desnici.
7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
Ko bo sojen, naj bo obsojen in njegova molitev naj postane greh.
8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
Njegovih dni naj bo malo; in drug naj prevzame njegovo službo.
9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
Naj bodo njegovi otroci brez očeta in njegova žena vdova.
10 És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.
Naj bodo njegovi otroci nenehno potepuhi in [naj] beračijo. Svoj kruh naj iščejo tudi izven svojih zapuščenih krajev.
11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
Naj izsiljevalec zgrabi vse, kar ima in tujci naj oplenijo njegov trud.
12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
Naj ne bo nikogar, da mu nakloni usmiljenje; niti naj ne bo nikogar, da podpre njegove osirotele otroke.
13 Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
Njegovo potomstvo naj bo iztrebljeno, in v naslednjem rodu naj bo njihovo ime izbrisano.
14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
Naj krivičnost njegovih očetov ne bo pozabljena pri Gospodu in greh njegove matere naj ne bo izbrisan.
15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
Naj bodo nenehno pred Gospodom, da bi spomin nanje lahko odrezal z zemlje.
16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
Zato ker se ni spomnil, da pokaže usmiljenje, temveč je preganjal ubogega in pomoči potrebnega moža, da mogoče celó ubije potrtega v srcu.
17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
Kakor je ljubil prekletstvo, tako naj le-to pride nadenj. Kakor se ni razveseljeval v blagoslavljanju, tako naj bo le-to daleč od njega.
18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
Kakor se je oblačil s prekletstvom, podobno kakor s svojo obleko, tako naj le-to pride v njegovo notranjost kakor voda in kakor olje v njegove kosti.
19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
Naj bo to kakor obleka, ki ga pokriva in namesto pasu, s katerim je nenehno opasan.
20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
Naj bo to nagrada mojim nasprotnikom od Gospoda in tistim, ki govorijo zlo zoper mojo dušo.
21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
Toda ti delaj zame, oh Bog, Gospod, zaradi svojega imena; osvobodi me, ker je tvoje usmiljenje dobro.
22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
Kajti jaz sem ubog in pomoči potreben in moje srce je ranjeno znotraj mene.
23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
Odhajal sem kakor senca, ko se ta zmanjšuje; kakor leteča kobilica sem premetavan sem ter tja.
24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
Moja kolena so šibka zaradi posta in mojemu mesu manjka mastnosti.
25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
Postal sem jim tudi graja; ko so pogledali name, so stresali svoje glave.
26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
Pomagaj mi, oh Gospod, moj Bog, oh reši me glede na svoje usmiljenje,
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
da bodo lahko vedeli, da je to tvoja roka, da si ti, Gospod, to storil.
28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
Naj preklinjajo, toda ti blagoslavljaj. Ko vstanejo, naj bodo osramočeni, toda tvoj služabnik naj se veseli.
29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
Naj bodo moji nasprotniki oblečeni s sramoto in naj se kakor z ogrinjalom pokrijejo s svojo lastno zmedenostjo.
30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!
S svojimi usti bom silno hvalil Gospoda; da, hvalil ga bom med množico.
31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
Kajti stal bo ob desnici ubogega, da ga reši pred tistimi, ki obsojajo njegovo dušo.
