Zsoltárok 109
1 Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
Salmo de Davi, para o regente: Ó Deus a quem eu louvo, não fiques calado.
2 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
Porque a boca do perverso, e a boca enganadora já se abriram contra mim; falaram de mim com língua falsa.
3 És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
E me cercaram com palavras de ódio; e lutaram contra mim sem motivo.
4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
Fizeram-se contra mim por causa de meu amor; porém eu [me mantenho] em oração.
5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
Retribuíram o bem com o mal, e o meu amor com ódio.
6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
Põe algum perverso contra ele, e que haja um acusador à sua direita.
7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
Quando for julgado, que saia condenado; e que a oração dele seja [considerada] como pecado.
8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
Sejam os dias dele poucos, e que outro tome sua atividade.
9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
Sejam seus filhos órfãos, e sua mulher seja viúva.
10 És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.
E que seus filhos andem sem rumo, e mendiguem; e busquem [para si longe] de suas ruínas.
11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
Que o credor tome tudo o que ele tem, e estranhos saqueiem seu trabalho.
12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
Haja ninguém que tenha piedade dele, e haja ninguém que se compadeça de seus órfãos.
13 Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
Sejam seus descendentes cortados de vez; [e] que o nome deles seja apagado da geração seguinte.
14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
Que a perversidade de seus pais seja lembrada pelo SENHOR, e que o pecado de sua mãe não seja apagado.
15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
[Porém que tais coisas] estejam sempre perante o SENHOR, e corte-se a lembrança deles da terra.
16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
Porque ele não se lembrou de fazer o bem; ao invés disso, perseguiu ao homem humilde e necessitado, e ao de coração quebrado, para [o] matar.
17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
Já que ele amou a maldição, então que ela lhe sobrevenha; e já que ele não quis a bênção, que esta se afaste dele.
18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
E ele seja revestido de maldição, como se lhe fosse sua roupa, como água dentro do seu corpo, e como óleo em seus ossos.
19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
Que ela seja como uma roupa com que ele se cubra, e como cinto com que ele sempre põe ao seu redor.
20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
Isto seja o pagamento do SENHOR para os meus adversários, e para os que falam mal contra minha alma.
21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
Porém tu, Senhor DEUS, me trata [bem] por causa do teu nome; por ser boa a tua misericórdia, livra-me;
22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
Porque estou aflito e necessitado; e meu coração está ferido dentro de mim.
23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
Eu vou como a sombra, que declina; estou sendo sacudido como um gafanhoto.
24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
Meus joelhos estão fracos de [tanto] jejuar; minha carne está magra, sem gordura alguma.
25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
E eu por eles sou humilhado; quando me veem, sacodem suas cabeças.
26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
Socorre-me, SENHOR Deus meu; salva-me conforme a tua bondade;
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
Para que saibam que esta é a tua mão; e que assim tu a fizeste.
28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
Maldigam eles, mas bendize tu; levantem-se eles, mas sejam envergonhados; e o teu servo se alegre.
29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
Que meus adversários se vistam de vergonha, e cubram-se com sua própria humilhação, como [se fosse] uma capa.
30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!
Agradecerei grandemente ao SENHOR com minha boca, e no meio de muitos eu o louvarei;
31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
Porque ele se põe à direita do necessitado, para [o] livrar daqueles que atacam a sua alma.
