Zsoltárok 109
1 Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
Ó Deus do meu louvor, não te cales,
2 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
Pois a boca do ímpio e a boca do enganador estão abertas contra mim: tem falado contra mim com uma língua mentirosa.
3 És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
Eles me cercaram com palavras odiosas, e pelejaram contra mim sem causa.
4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
Em recompensa do meu amor são meus adversários: mas eu faço oração.
5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
E me deram mal pelo bem, e ódio pelo meu amor.
6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
Põe sobre ele um ímpio, e Satanás esteja à sua direita.
7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
Quando for julgado, saia condenado; e a sua oração se lhe torne em pecado.
8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
Sejam poucos os seus dias, e outro tome o seu ofício.
9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
Sejam órfãos os seus filhos, e viúva sua mulher.
10 És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.
Sejam vagabundos e pedintes os seus filhos, e busquem o pão dos seus lugares desolados.
11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
Lance o credor a mão a tudo quanto tenha, e despojem os estranhos o seu trabalho.
12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
Não haja ninguém que se compadeça dele, nem haja quem favoreça os seus órfãos.
13 Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
Desapareça a sua posteridade, o seu nome seja apagado na seguinte geração.
14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
Esteja na memória do Senhor a iniquidade de seus pais, e não se apague o pecado de sua mãe.
15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
Antes estejam sempre perante o Senhor, para que faça desaparecer a sua memória da terra.
16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
Porquanto não se lembrou de fazer misericórdia; antes perseguiu ao varão aflito e ao necessitado, para que pudesse até matar o quebrantado de coração.
17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
Visto que amou a maldição, ela lhe sobrevenha, e assim como não desejou a benção, ela se afaste dele.
18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
Assim como se vestiu de maldição, como dum vestido, assim penetre ela nas suas entranhas como água, e em seus ossos como azeite.
19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
Seja para ele como o vestido que o cobre, e como cinto que o cinja sempre.
20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
Seja este o galardão dos meus contrários, da parte do Senhor, e dos que falam mal contra a minha alma.
21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
Mas tu, Deus Senhor, trata comigo por amor do teu nome, porque a tua misericórdia é boa; livra-me,
22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
Pois estou aflito e necessitado, e o meu coração está ferido dentro de mim.
23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
Vou-me como a sombra que declina; sou sacudido como o gafanhoto.
24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
De jejuar estão enfraquecidos os meus joelhos, e a minha carne emagrece.
25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
E ainda lhes sou opróbrio; quando me contemplam, movem as cabeças.
26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
Ajuda-me, Senhor Deus meu, salva-me segundo a tua misericórdia.
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
Para que saibam que esta é a tua mão, e que tu, Senhor, o fizeste.
28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
Amaldiçoem eles, mas abençoa tu: quando se levantarem fiquem confundidos; e alegre-se o teu servo.
29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
Vistam-se os meus adversários de vergonha, e cubram-se com a sua própria confusão como com uma capa.
30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!
Louvarei grandemente ao Senhor com a minha boca: louva-lo-ei entre a multidão.
31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
Pois se porá à mão direita do pobre, para o livrar dos que condenam a sua alma.
