Zsoltárok 109
1 Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
Til songmeisteren; av David, ein salme. Min lovsongs Gud, teg ikkje!
2 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
For dei hev late upp sin ugudlege og falske munn imot meg, dei hev tala imot meg med ljugartunga.
3 És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
Med hatfulle ord hev dei kringsett meg og ført strid imot meg utan årsak.
4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
Til løn for min kjærleik stod dei imot meg, endå eg berre bed,
5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
dei hev lagt vondt yver meg til løn for godt og hat til løn for min kjærleik.
6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
Set ein ugudleg yver honom, og lat ein klagar standa ved hans høgre hand!
7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
Når han vert dømd, lat honom ganga skuldig ut, og lat hans bøn verta til synd!
8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
Lat hans dagar verta få, lat ein annan få hans embætte!
9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
Lat hans born verta farlause og kona hans enkja!
10 És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.
Lat hans born flakka ikring og beda seg, lat deim ganga som tiggarar frå sin øydelagde heim!
11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
Lat okerkallen leggja snara um all hans eigedom, og framande plundra hans avling!
12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
Lat ingen finnast som hyser miskunn imot honom, og ingen som ynkast yver hans farlause born!
13 Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
Lat hans etterkomarar ganga til grunnar og deira namn verta utstroke i næste ættled!
14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
Hans fedra skuld vere i minne hjå Herren, og syndi åt mor hans verte ikkje utstroki!
15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
Dei vere alltid for Herrens åsyn, og han rydje deira minne ut av jordi,
16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
av di han ikkje kom i hug å gjera miskunn, men forfylgde ein arm og fatig mann, og ein hjarteskræmd og vilde drepa honom.
17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
Han elska forbanning, og denne kom yver honom, han lika ikkje velsigning, og denne kom langt burt frå honom.
18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
Han klædde seg i forbanning som sitt klædeplagg, og ho trengde som vatn inn i hans liv, og som olje i hans bein.
19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
Lat henne verta honom til ei kåpa som han sveiper seg i, og til eit belte som han alltid bind um seg!
20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
Dette vere løni frå Herren åt mine motstandarar, og åt deim som talar vondt imot mi sjæl!
21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
Og du, Herre, Herre, gjer vel imot meg for ditt namn skuld, etter som di miskunn er god, so berga meg!
22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
For arm og fatig er eg, og mitt hjarta er gjenomstunge i meg.
23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
Som ein skugge når han lengjest, kverv eg burt, eg vert jaga burt som ein grashopp.
24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
Mine kne er ustøde av fasta, og holdet mitt misser feita.
25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
Og eg hev vorte til spott for deim; når dei ser meg, rister dei på hovudet.
26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
Hjelp meg, Herre min Gud, frels meg etter di miskunn!
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
so dei må kjenna, at dette er di hand, at du, Herre, hev gjort det.
28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
Dei forbannar, men du velsignar, dei stend upp, men vert skjemde, og din tenar gled seg.
29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
Mine motstandarar skal klæda seg i skjemsla og sveipa seg i si skam som i ei kåpa.
30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!
Eg vil takka Herren storleg med min munn, og midt imillom mange vil eg lova honom.
31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
For han stend på høgre sida åt den fatige til å frelsa honom frå deim som dømer hans sjæl.
