Zsoltárok 109
1 Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
Til sangmesteren; av David; en salme. Min lovsangs Gud, ti ikke!
2 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
For ugudelighets munn og falskhets munn har de oplatt imot mig, de har talt med mig med løgnens tunge.
3 És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
Og med hatets ord har de omgitt mig og stridt imot mig uten årsak.
4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
Til lønn for min kjærlighet stod de mig imot, enda jeg er bare bønn.
5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
Og de la ondt på mig til lønn for godt og hat til lønn for min kjærlighet.
6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
Sett en ugudelig over ham, og la en anklager stå ved hans høire hånd!
7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
Når han dømmes, da la ham gå ut som skyldig, og la hans bønn bli til synd!
8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
La hans dager bli få, la en annen få hans embede!
9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
La hans barn bli farløse og hans hustru enke,
10 És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.
og la hans barn flakke omkring og tigge, og la dem gå som tiggere fra sine ødelagte hjem!
11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
La ågerkaren kaste garn ut efter alt det han har, og fremmede røve frukten av hans arbeid!
12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
La ham ikke finne nogen som bevarer miskunnhet imot ham og la ingen forbarme sig over hans farløse barn!
13 Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
La hans fremtid bli avskåret, deres navn bli utslettet i det annet ættledd!
14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
Hans fedres misgjerning bli ihukommet hos Herren, og hans mors synd bli ikke utslettet!
15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
De være alltid for Herrens øine, og han utrydde deres minne av jorden,
16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
fordi han ikke kom i hu å gjøre barmhjertighet, men forfulgte en mann som var fattig og elendig og bedrøvet i hjertet, og vilde drepe ham.
17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
Han elsket forbannelse, og den kom over ham; han hadde ikke lyst til velsignelse, og den blev langt borte fra ham;
18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
han klædde sig i forbannelse som sin klædning, og den trengte som vann inn i hans liv og som olje i hans ben.
19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
La den være ham som et klædebon som han dekker sig med, og som et belte som han alltid omgjorder sig med!
20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
Dette være mine motstanderes lønn fra Herren, og deres som taler ondt imot min sjel!
21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
Og du, Herre, Herre, gjør vel imot mig for ditt navns skyld! Fordi din miskunnhet er god, så redde du mig!
22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
For jeg er elendig og fattig, og mitt hjerte er gjennemboret i mitt indre.
23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
Som en skygge, når den heller, farer jeg avsted; jeg blir jaget bort som en gresshoppe.
24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
Mine knær vakler av faste, og mitt kjød svinner og er uten fedme.
25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
Og jeg er blitt til spott for dem; de ser mig og ryster på hodet.
26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
Hjelp mig, Herre min Gud, frels mig efter din miskunnhet,
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
så de må kjenne at dette er din hånd, at du, Herre, har gjort det!
28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
De forbanner, men du velsigner; de reiser sig og blir til skamme, men din tjener gleder sig.
29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
Mine motstandere skal klæ sig i vanære og svøpe sig i sin skam som i en kappe.
30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!
Jeg vil storlig prise Herren med min munn, og midt iblandt mange vil jeg love ham;
31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
for han står ved den fattiges høire hånd for å frelse ham fra dem som dømmer hans sjel.
